Az ENSZ jelentése szerint a világ 34 legszegényebb országa évi 29,4 milliárd dollárt költ adósságrendezésre, míg csupán 5,4 milliárd dollárt az éghajlati problémák enyhítésére.

Könnyen belátható, hogy a két összeg közötti szignifikáns különbség nem teszi lehetővé ezen államoknak, hogy hatékonyan lépjenek fel az egyre súlyosbodó klímaproblémákkal szemben. Hogyan várható el, hogy évente egyre nagyobb összegeket csoportosítsanak át a költségvetésük kiadási oldalának e szegmensére, mikor annak jelentős hányadát a kötelező államadósság rendezés éves törlesztése viszi el? 

A helyzet már csak azért is pikáns, mert ezen országok között találhatóak azon államok (pl. az Óceánia-i szigetvilágban), melyeket a legnagyobb mértékben érintenek a klímaváltozás következményei, így többek között az emelkedő tengervízszint és a szökőárak. Csapdahelyzet, melynek megoldásában az ENSZ hivatalos közbenjárása szükséges, hogy az államadósság törlesztését átütemezzék.

Nézzük Uganda példáját. Az afrikai ország 2016 és 2020 között évi 107,4 millió dollárt költött környezetvédelmi beruházásokra, melyek többsége az éghajlatvédelemmel és vízgazdálkodási fejlesztésekkel volt kapcsolatos. 2021-ben Uganda államadósság törlesztésének évi részlete 739 millió dollár volt. Beláthatjuk, hogy ez jelen pillanatban megoldhatatlan helyzet elé állítja az ország kormányát, mivel az államadósság törlesztésének elmulasztásáról nem lehet beszélni, ugyanakkor a 739 millió dollár előteremtéséhez muszáj meghúzniuk a nadrágszíjat: sajnos ilyen esetekben (nem csak Uganda, hanem más országok is) gyakran a környezetvédelmi és zöldmezős beruházásokon spórolnak. 

Várható, hogy 2025-re a 34 legszegényebb országban az adósságrendezés és a környezetvédelmi beruházások közötti különbség (szorzó) hétszeres lehet. Az ENSZ javaslata alapján, semmiképp sem járató út, hogy kényszerhelyzetüknél fogva ezen országok a környezetvédelmi fejlesztéseken spóroljanak, így a soron következő klímacsúcson javaslattal fognak élni az államadósság könnyítés érdekében.